Élménybeszámoló a Szerbiában tett tanulmányi kirándulásunkról
Iskolánk 7. évfolyamos tanulói ebben az évben a Határtalanul pályázat keretében egy három napos szerbiai kiránduláson vettek részt. Mindannyian izgatottan vártuk, és készültünk erre az utazásra.
Emeletes busszal utaztunk, kicsit sokan voltunk 65 tanuló, valamint 6 tanárunk. Az évfolyamnak szokatlan volt ez az ott alvós kirándulás, mivel a covid miatt ilyenben már 3 éve nem volt részünk. Első utunk a Palicsi-tóhoz vezetett, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején gyógyhatású iszapjáról volt ismert fürdőhely, mára azonban a környezetszennyezés miatt már nem alkalmas fürdőzésre. Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Mária, aki egész utazásunk során velünk tartott, és mindenhol rengeteg érdekességet mesélt. Alig tudtuk befogadni a sok információt. Második állomásunk a Szabadkán található városháza volt, amely szecessziós stílusban épült. Az impozáns díszterem mesébe illő színes üvegablakain a magyar történelem legnagyobb alakjait ismertük fel. Az első napon a Zsinagógán kívül meglátogattuk a Széchenyi István Általános Iskolát is. Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket: az igazgatóhelyettes, az ottani tanárok és a diákok is. Érdekes volt megismerni a határon túli magyar iskolarendszert. Megtudtuk, hogy az iskolának öt tagintézménye van, és a magyar nemzetiségű diákokon kívül járnak ide szerb gyerekek is, akik a magyart, mint idegen nyelvet tanulják. Ami számunkra különleges és új volt, hogy váltott műszakban tanulnak ott a diákok, ami azt jelenti, hogy havi váltásban az egyik tagozat délelőtt, a másik délután jár iskolába.
Este érkeztünk meg Székelykevére, ahol több épületben szállásoltak el minket. Így az esti közös programok elmaradtak, de kárpótolt bennünket az, hogy a szállások tágasak, kényelmesek, otthonosak voltak, így nyugalmas és tökéletes pihenést biztosítottak számunkra. A bőséges és finom vacsora, valamint reggeli, bátran ki tudjuk jelenteni, hogy mindenkinek kielégítette elvárásait! Második nap első utunk a szendrői várba vezetett, ahol meghallgattunk egy magával ragadó és érdekes előadást a vár történetéről és legendájáról. A nap csúcspontja a szabad foglalkozás volt, amikor kis csoportokban sétálgattunk a szendrői belvárosban. Ezt követően ellátogattunk Galambóc várába, amely a Vaskapu-szoros festői bejáratánál helyezkedik el. Megtudtuk, hogy a tíz tornyú vár rengeteg ostromot megélt, de soha sem sikerült bevennie az ellenségnek, csak adás-vétellel cserélt időnként gazdát. Még egy egyedülálló helyszín várt ránk ezen a napon a Duna mentén. Megnéztük a híres Lepenski Vir, archeológiai múzeumot, ahol egy fantasztikus kisfilmben bemutatták a mezolitikus korból származó falvak feltárásának menetét.
Szerbiában töltött harmadik napunkon egy újabb történelmi helyszínre, a Duna és a Száva folyók összefolyásánál fekvő nándorfehérvári várba, mai nevén Belgrádba látogattunk. Utolsó állomásunk a 110 éve létesült Tóthfalu volt. Sokan szívükbe zárták ezt a kedves települést, ahol a Délvidék makettparkjában 5 perc alatt jártuk be az előző napokban megismert és még újabb helyszíneket. Ezután megvendégeltek minket a helyi finomságokkal. Boldogan, feltöltődve és fantasztikus élményekkel gazdagodva szálltunk fel a buszra és indultunk haza. Összességében nagyon pozitív élményt adott a kirándulás, habár kicsit „feszes” tempóban kellett haladnunk, életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Örömmel ajánlanánk ezt az úticélt másoknak is, mivel rengeteg a látnivaló, mindenhol nagyon kedvesek az emberek, sok helyen tudnak magyarul.
Úgy véljük, a kirándulás igazán jót tett évfolyamunknak, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, összekovácsolt minket. Szoros és mély barátságokat is kötöttünk ez alatt a csodás utazás alatt. Ezért igazán hálásak vagyunk, tanárainknak, a kirándulást szervezőknek, az idegenvezetőnknek, valamint vendéglátóinknak. Kíváncsian várjuk a jövő évi kirándulást, reméljük, hasonló élményben lesz részünk.
Diószegi Eszter, Kocsis Réka a 7.a, Takács-Vince Lili, Vízi Annamária, Cseh Zara a 7.b, Szilágyi Nóra és Kővári Milos a 7.c